A szombati meccs után azt kell mondanom, hogy le a kalappal a szurkolók előtt!
Igaz, hogy Lemieux mez volt rajtam, és azért egy olyan hokihagyományokkal rendelkező városban, mint Montreal, őt talán még akkor is elismernék, ha nem épp az ő tartományukból származna. De lényeg az, hogy a meccs előtt a bárban, amelyik Habs-mezes emberke nem dicsérte a mezemet, az is max csak annyit mondott, hogy "Not tonight, buddy, not tonight", és azt is mosolyogva, és barátságosan veregettük meg egymás vállát utána.

A csarnokban fenn ültem a 400-as szinten, ami igazából magasan van, de onnan legalább faszán be lehet látni az egész jeget. (Vö: a múltkori AHL-meccsen (illetve a korábbi TOR-BOS meccsen, amint voltam) közel ültem a jéghez, és ott pl. nem is nagyon láttam, ami a másik kapunál történt. Itt igen.

Körülöttem olyan atom-Habs-drukkerek ültek, akik egymással közben franciául beszéltek. Az előttem lévő sorba beült egy 4-5 fős társaság, akik közül az egyik Crosby mezben volt, szóval legalább a 2 gólnak nem egyedül örültem. :D
De egyébként jó volt, hecceltük egymást a körülöttem ülőkkel, meg el is dumáltunk kicsit. Kérdezték, honnan jöttem, meg mondják, akkor ott már éjjel van ilyenkor, nem? Mondom, de. Kérdezik, hogy és szoktam nézni a meccseket? Mondom, minden Pens meccset nézek.

Elindult meccs közben a "Go Habs Go", én meg üvöltöttem bele, hogy "Go Pens Go". A mellettem ülő srác megáll, rám néz, azt mondja: "Fuck you, buddy!", aztán elmosolyodott, azt mondja: "I'm just kiddin". Meg közben biztattam a játékosainkat, stb.

Egyik játékmegszakításnál benyomták a Muse-tól az Uprising c. számot, aminek a refrénjének az utolsó sorát felállva üvöltöttem együtt a zenével: "We will be voctorious!" :D
Csak aztán ez sajna nem jött össze.

A város gyönyörű, nekem nagyon tetszett.
Az a poén, hogy még pár éve írtam magyar szöveget egy kanadai főzős műsornak, amiben egy montreali mesterszakács (és az ő étterme) szerepelt. És elmentünk megnézni ezt az éttermet. Nem volt még nyitva, de beengedtek, meg a szavaikból ítélve az jött le, hogy nem én vagyok az első, aki csak a műsor miatt megy oda. Fasza volt élőben látni, és visszagondolni, hogy itt történt az egész téma. :D

Mikor jöttem fel a montreali vasútállomáson a mozgólépcsőn, és kerestem Isty-t, hogy hol lehet, egyszercsak magam mö9gül hallom, hogy "Megjött az isten!", amin jót röhögtem. :neveto:

Isty egyébként nagyon rendes fickó, nagyon jó fej, meccs előtt is, után is megittunk pár sört, dumálgattunk, jó vendéglátó volt (ő is, ahogy 3 éve Ottawában longbow is).
Mesélte, hogy szabatival itt a fórumon ismerték meg egymást, aztán kiderült, hogy egymással szemben laknak. :neveto:
Mondja, hogy beszéltek, aztán kérdezik egymástól, hogy ki hol lakik.
- Montreal.
- Én is.
- xy utca.
- Én is!
- abc házszám!
- Bazmeg, az itt van velünk szemben! Gyere ki az erkélyre!
- Én itt vagyok, te integetsz ott?
- Én hát!
:neveto:

A meccs, bár már megint vesztettünk, tetszett. Hihetetlen jó érzés ott lenni, és bár HD adás ide, vagy oda, hogy élőben hogy néz ki minden, az valami elképzelhetetlen. Ottawában is nagyon-nagyon jól éreztem magam, mivelhogy először láttam élőben a kedvenc csapatomat, de valahogy Montrealban is olyan jó volt minden, hogy még majdnem ugyanolyan volt, mintha megint először láttam volna őket - nem tudom, ez így mennyire hülye megfogalmazás.

Egyvalami, amiben Montreal jobban tetszett: A Bell Centre benn van a város közepén, tehát a körülötte lévő bárok mind tele voltak hokirajongókkal, míg Ottawában az van, hogy a Scotiabank Place (bár állítólag már nem úgy hívják) kinn van a halál faszán Kanatában, ami talán még fél óra is volt kocsival Ottawából. Emlékszem, megyek a busszal, elmegyük a csarnok mellett, ó, mondom, fasza, már itt vagyok. Aztán onnan még valami kurva sokat buszoztunk, mire leszálltam az ottawai buszterminálon.

Összességében véve kurva nagy élmény volt ez is.